Végül mégsem vettem fel a mondattan UV-t. Nem vagyok már az egyetem miatt sem lelkes, egy éve, még meg tudtam magam erőltetni. De így… mikor olyan reménytelennek tűnik az egész magyar valóság, az itt levés. Pedig a nagy keserűség helyett (amikor az éjszakai Budapest látványához a várból is csak annyi a szavam, hogy „kurva hideg van” és még a cigimet is elbaszta a szél…) helyre kéne tenni magam, nagyon rám férne egy rendezett világ- és önkép. Egy terv, ami szerint lehet élni – egy darabig még – itthon, ahol legtávolabb 40 km-re főz nagymuter bablevest.

Ezért, most a rám szakadó nagy – talán két hétig is tartó – időtöbbletben, talán posztolok = összeszedem magam. Mert ez így nem pálya, nagyon de nagyon nem az, amit tegnap írtam…

azokról az estékről, amikor nem kocsmából jövök majd igyekszem részletesen beszámolni…

Lenne úgy, hogy kimegyek, lemegyek, azt ha nem jó följövök, elvagyo (megszámolnám a téglát a ház mohos-penészes oldalán, magamba helyesen kibetűzném az elírt utcanevet a kukán, várnám, hogy gyík jöjjön a repedésből, vagy madár magért) tologatnám a potot lét- nem lét, azt kapnám magam, hogy nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel!

Például még egyszer sem jöttem haza tajtrészegen Békásmegyer legutolsó paneljéből. Sőt, ha jobban belegondolok egyáltalán nem is voltam soha Békásmegyeren. Fenséges! Ezt kiabáltam az épületeknek. Minden egyéb lakótelep élményem eltörpül a békásmegyerihez. Egy-egy pillanatra igazán megsemmisültem. Képeket kellet volna csinálni, arról ahogy “A távolban tar ágak szerkezetei / tartják keccsel az üres levegőt.”

• meghízok
• inni fogok
• nem teszem le a cigit

Székesfehérvárt ezennel kihúzom az általam a jövőben látogatni kívánt települések listájáról. Hogy a világban van az, hogy az egyetlen jó hely (mert ugye a MÖBIUSZ= megszűnt, FEZEN = megszűnt) ahol a világhírű Kipu és a tegnap feloszló Dikid (na ez a két fehérvári banda -volt- jó), bezár egykor. EGYKOR! És nincs az hogy akkor átmegyek a másik sarokra, hanem a város másik végében van egy (db) gyűjtő nonstop, és ott leszel kedves még két órát ellenni. És amúgy sincs semmi Fehérváron, csak egy olcsó antikvárium, és -amikor éppen fúj- szél.

buli ma este

És az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy Keats verset idéz. Ilyent, hogy „[D]e szíven kit ne vágna, / ha öröme messzi fut? / A változást tudod bár / nem orvosolhatod már…” satöbbi. Mert szentimentális lelkének fűzfái belehajlonganak, ha belegondol, hogy vannak helyek pl. Fehérváron, ahol már hűbazdmegtől-húbazdmegig minden megtörtént…

Igen, ilyen szar blogot fogok írni.

Na igen. Újabb blogfordulás jött az éltemben el!

Mostanáig azért nem írtam mert nem volt a sajátom, amiért a régit, ami két éve lett a múlté, is szerettem csinálni. Eddig magamnak honlapot írni – suszter cipője – nem volt túl sok időm, de az őszi félév alatt szépen lassan (naponta pár percet, órát dolgozva) összeraktam ezt.
Nem mondom, hogy kész van: hiányzik a bio. A pub.(likálási lista) és a ref.(erenciák, ja oldalak, amiket csináltam, én), majd ezeket még befejezem.

Na de hagyjuk ezt, most ilyeneket várok, hogy húúú Barna bazmeg te vagy a legjobb webdizájner széles e pusztában!

Amúgy gondolom van benne egy csomó hiba (= a hibawebdizájnpoétika önleleplezése), szóljatok, ha találtok.

Addig pedig üdvözöljetek újra a bloggerek között, visszaértem!

Olybá tünik megérkeztem a 21. századba… Vagyis, életemben először mobilról blogolok… Fuckyeah ennek van jövője…