Végül mégsem vettem fel a mondattan UV-t. Nem vagyok már az egyetem miatt sem lelkes, egy éve, még meg tudtam magam erőltetni. De így… mikor olyan reménytelennek tűnik az egész magyar valóság, az itt levés. Pedig a nagy keserűség helyett (amikor az éjszakai Budapest látványához a várból is csak annyi a szavam, hogy „kurva hideg van” és még a cigimet is elbaszta a szél…) helyre kéne tenni magam, nagyon rám férne egy rendezett világ- és önkép. Egy terv, ami szerint lehet élni – egy darabig még – itthon, ahol legtávolabb 40 km-re főz nagymuter bablevest.

Ezért, most a rám szakadó nagy – talán két hétig is tartó – időtöbbletben, talán posztolok = összeszedem magam. Mert ez így nem pálya, nagyon de nagyon nem az, amit tegnap írtam…