“A belső űrt
kitölti a logikusan
szervezett anyag “

“Akkor odahajolt a kalap szájához, és háromszor egymás után így tett:
-Thü, thü, thü!”

Ennél a résznél fejeztem be mai könyvem olvasását.

Nem zavar, hogy az író, Bodor Ádám 75. születésnapján szóba kerül az elmúlt 60 év kül-és belpolitikája, hogy faggatják börtönről, a magyar és a román átkosról, hogy nosztalgiáznak ősz irodalmáraink a múlt irodalmi és általában a humán értelmiség életviszonyairól: lehetőségekről, ellenállásról, üldöztetésről, cenzúráról, mert ez rendben van. Az emlékekből csak okulhatna a ma hallgatója, távol tudva magát attól a kortól, amikor az számított irodalomnak, amin a politikai önkény reprezentálni tudta magát. Az viszont félelmetes és az ünneplés hitelét megrengető felismerés, hogy minden átkok ellenére Magyarországon újra fontos az irodalmat politizálni. Legalábbis az a gesztus, hogy az irodalom egyik reflektált eseményén, irodalmi közterületen a szót először egy többszörösen összetett nevű állami titulust birtokló személy kaphassa meg, aki Szőcs Géza levelének ad hangot, annak a Szőcs Gézának a levelének, aki jelen pillanatban egy olyan kormányt támogat, amely a médiát újra a politika által kívánja irányítottá tenni, mely nyíltan és szemérmetlenül folytat újra értelmiségellenes lejártókampányt, és ő maga egy olyan intézménynek felelős vezetője amely horribile dictu tönkreteszi a szabad magyar (nem nemzeti) kultúrát. Csalódást okoz továbbá, hogy levelében írókollégától nem méltó módon nem elsősorban mint irodalmárt (hiszen erre egyetlen bekezdése utal levelében), hanem mint hazánkba költözött férfit köszönti, olyan érdemek birtokosaként, amik az irodalom berkein kívülre, és hajlott koránál időben távolra mutatnak. Bodort, mint jelentős magyar nyelvű irodalmi életmű megalkotóját csak Szegedy-Maszák Mihály tanár úr méltatta, illetve kollégái által felolvasott szövegei emlékeztek meg erre. A beszélgetés és az egész este Bodor Ádámra 75. születés napján mint történelmi tényre, egy kolozsvári-magyar író életútjára emlékezett.

Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Tegnap megvolt a könyvhét nekem is. Összesen 12 000 forint értékében vettem könyvet. Aki azt mondja haldoklik a könyvpiac vagy hazudik, vagy rinyál, esetleg nem vesz soha könyvet. Én rengeteg embert láttam, akik nem csak szar könyvekért adtak ki és nem feltétlen sok pénzt! Amit én vettem:

Nyerges Gábor Ádám : Helyi érzéstelenítés (üdvözlöm a kolléga úr első kötetét! dedikálva)
Spiró György : Fogság (régi vágyam, dedikálva)
Bornai Tibor : Lőj az ördögre (a KFT billentyűsének regénye, régóta olvasom a blogját, amit a könyvel együtt dedikált nekem)
Hodosán Rózsa : Szamizdat történetek (valószínűleg szakdogámhoz, random Demszky fotókkal)
Az olvasó lázadása : Kritika, vita, internet (tanulmányok a kortárs kritikáról, elméletéről)
Kövecses Zoltán : A metafora (gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe, érdekel, olcsó volt, ajánlották)
Horváth (EÖ) Tamás : Ahol a part szakad (Natival közösen)
Kultusz Mű Identitás : Kultuszkutatási kézikönyvek 4. (nagyon jó irodalmi kultuszkutatási tanulmányok + készülő orbánviktorkutuszos cikkem alapja)
Dr. Rosta István : Eötvös Loránd (200 pénzért vettem)
Sir Walter Scott : Rob Roy (hogy fejlesszem megkopott sőt teljes valójában felszívódott angolságomat, 300-ért)

És még mennyi mennyi mennyi lett volna, amit…

Annyira megtetszett nekem Eötvös József Karthauzija, hogy holnap befejezem. És mivel miden oldalon van egy kiemelni való mondat, mindezt LIVE fogom tenni, a lanr-en. Jó móka lesz!

Ma vasárnap van, de csak a naptárban, mert bár azoknak ivadékától, kik negyvenkét év előtt Isten oltárát látván az észnek szenteltek újat, az egyházak fulladásig tömvén is; az iparélet sem szűn meg. A boltok nyitva maradnak, szekerekkel, kocsikkal az utcák telvék, a nép hemzseg, árul, dolgozik, kereskedik zajló tolongásban.

Szemere Bertalan – Utazás Külföldön