Kevesebb mint tavaly, igaz, kevesebbe is volt.

(kettőn még gondolkodik)

A könyvhét az IQ-tekintet hete. Mindenki szakért, írókról, mint tesóról, “atyuskáról” beszélget vagy vicsorgatja fogait, miközben szemérmesen összekacsint a szerzővel, aki  a minimum -15% de van, ahol -30%-os kedvezménnyel megvásárolt könyv belső, dedikálós oldalán ró kivehetetlen krikszkrakszot, mellyel felbecsülhetetlenné teszi az irodalom-kedvelő, vagy szerző-fan (mennyi ilyen van, Garaczi is ma, mintha John Lennon) számára a művet. A PIM-standnál is sok akad, aki beszopja a kultuszt, egy-egy Márais notesz, gyerekbabits-csoki be-becsúszik.

Tegnap én tudósítottam az Apokrifot.

Mai könyvem nem valami érdekes. Gyorsan lehet olvasni (két óra alatt ki), ennyi. Vannak benne jó sorok, tényleg jó sorok ilyenek, hogy,

A haza becsületét ebben a magától értetődő, gyorsan megszilárduló formában Petőfi Sándor találta ki, utolsó ránk maradt versében. Megvetéssel sújtja azokat a sehonnai bitangokat, akiknek rongy életük drágább a haza becsületénél. Petőfi utolsó versétől történetünkig nem egészen száz éve telt el, s ezalatt nemcsak az vált magától értetődővé. hogy becsülete van a hazának, hanem az is, hogy az emberi élet rongy; s meglehet ugyan, hogy a sehonnai bitangok ragaszkodnak rongy életükhöz, olykor megpróbálják mások rongy életét megmenteni vagy legalább megkímélni, csakhogy bölcs politikusok, az ország felelős vezetői ezekkel a rongyokkal tömködik be a haza becsületének egyre tágabb és mélyebb odvait. (s ami utána jön érdekesebb)

de a nyelv, amit működtet, slampos (mondhatni posztmodern tucat). De legalább, mint citáltuk, Petőfi versekre játszik, és “Szebb Jövőt” meg hasonló jelszavakra… itt bontok egy sopit (nem nyert)… ami 2011-ben – kitudta.

(Már várták, hogy blogoljak.)

Majd lesznek érdekesebb témáim is.