A tegnapi celeb: Kardos-Horváth János.  A második szám után már inkább örültem, mint szántam, és nemtom hakni-e volt. A gyerekdálról le kéne, hogy mondjon, mert hallgathatatlan, nyőg, szinte már szandi. A többi lényegtelen.

Voltam én már egy másik utolsó koncerten is. Legalábbis, akkor (is) úgy tűnt, az lesz az utolsó… azon a bizonyos 2007-es Pécsi nagy 20 éves koncerten. Van pólóm is (utána vettem a szigeten) CD-m is (karácsonyra), de csak hogy adjunk kultusznak kívül is, ne csak a mélyből. Különben a 20 éves ünnepi Cédé szerintem jól sikerült. Volt mit hallgatni a nyelvvizsga előtti napokban, meg úgy egyáltalán… itthon.

I Like Gemenc

Egyre jobban gyötör a hétfői koncert! Kinyomtattam a jegyeket is, nehogy ne tudjam később… úgyhogy már biztos bejutunk. De mit fognak játszani? Emese lesz. Etetésnek örülnék, mert ez lenne a 4. alkalom, hogy a fogalom értékű Sziget nagy-szín-pad-ján hallanám. Az a kérdés, hogy Jutka lesz-e? Cserélném rétek halványakra, vagy dalra teázáshoz. Hang és fény, húsrágó jöhet, a kötelező számoktól viszont eltekintenék. Unásig tudom hogy jó nagy farkú négerekkel, ha az életben nincs már több móka.

És ha ezegyszer tényleg ez lesz az utolsó?

A többi albumokról eddig nem is esett szó, mondjuk az Én, Szeretlek, Téged-ről, a Turisták Bárholról vagy a hülye című Holdfényexpresszről. Hát essen szó a többi albumokról is, mondjuk a Holdfényexpresszről, a Turisták Bárholról és az Én, Szeretlek, Téged-ről. Az elsőről csak linkelem a szívrablást, bár ennek van a legnagyobb klippje az összes közül kispálklipp közül. A másikról kedvelem a Nem fájt, meg a kötelező Csillag vagy fecskét, a legutóbbiról pedig Én, Szeretem, Ezeket: Senki nem ért semmit, Ippon Light, Éjjel álmomban, plusz a nap dalát, a

Gyógyüdülőt.

Már volt szerencsém ott lenni az utolsó Kispál koncerten egyszer, még évekkel ezelőtt, Budapesten a PeCsában. Nyár volt, ha valakit érdekel, pont a Lecsó 40. születésnapja, és pont akkor játszott velük utoljára a Michael Zwecker. Sokan mondták utána a kispálfórumon, a régin, ha emlékszik arra még valaki, hogy ez volt az utolsó koncert. És lehet. Mindenesetre azóta sem láttam azt a rózsaszín hangfalat, amit Lovasi akkor minden koncertjére cipelt. A Kiscsillagokra is.

Szóval azon a koncerten még tábortüzet is gyújtottak a színpadon, aztán n+1 gitárossal adták elő a nagyon szerelmes lányokat, és sosem hallottam olyan lassan a húsrágót. (erről már blogot írtam akkor) Az a szám számomra dilemma. Egyrészt mert 16 évvel megírása után tomboltam rá, ami az én születésem dátuma, másrészt mert annyira nem is tetszik, mint amennyire tetszik, és innentől már tényleg értelme sincs beágyazni.

Ma három videó lesz, jó? Egyrészt azért, mert a kedvenc számaim száma meghaladja a visszalévő napok számát, másrészt azért, mert kedvenc albumom, az Ül megér ennyi videót.

Hosszan jöttem ma hazulról el.

[Egy hét még.] Anno, hogy mennyi van még vissza a matek órából Radnótit (nem J.A.-t azt csak később) olvasva és az alábbi számot hallgatva számoltam. Mondhatni, kifordult belsők közt állandó zajban… Menő volt ezzel lebukni.

Azóta átkelt a hajó a vízen…

Kispál belelős.

2000-ben találkoztam először a bandával, amikor apám hihetetlen mennyiségű CD-t vett át valakitől, köztük a Velőrózsákkal. Azóta „székláb beszél tapétához”; „üregbe húst”; „kicsit hadd”; „még egyszer” …

Minden közhelyessége ellenére a mai Kispál-szám:

Hang és fény

Ezt hallgatva eszembe jut, hogy, ha ez a vég … itt az ideje, hogy előkészítsem a cigire és a borra való összeget a persely mélyéről, és nekem már tetszik is!

9 nap múlva nem lesz Kispál és a Borz, ami azért nem gáz, mert nem akarom megvárni amíg modoros öregemberek lesznek, vagy hülyék.  A jegyem már megvan várok / diszkográfiát végighallgatok.  Kedvenc számaimat pedig visszaszámlálás keretében osztom meg:

Sörrel állít be, este már a lesszabályt magyarázza. Másnap fociért könyörögők, akkor ’98 nyarán ilyen fiúsat akarok, mint a sör vagy a lesszabály, egy műbőr labda kerül elő, talán ’94-ből, akkor még nem vettem hasznát. Négyévenkénti periodikus padlástúra után megfáradt, az öcsém rúgta el picsába 2002-ben, mert rájöttünk mi csak kommentálni szeretjük a footballt.

A nevekkel akkor sem szaroztam sokat, ami nem volt teljesen kiejthetetlen, hasonlóan csengő  magyar szavakkal helyettesítettem (kannaváró), ezzel szórakoztattam magam, mert nekem 2002-ben nézni kellett a meccset mert már fogadhattam, nagybátyámnál a családin. (Ezért nem szurkoltam senkinek…. no jó a Braziloknak) Szorgalmasan húzogattam kiemelővel a találatokat. Ezt idén a barátnőm csinálja helyettem, az ő kommentárjaival hiszem el az eredményt is.

Kétezer hatban apámat röhögtem ki. Az Olaszokra tett. (Én megint a Brazilokra) Meglátod, mondta, majd sunyin felmennek, farvízen. Ekkor már az evezést is abbahagytam. Ilyenek a digók. Hárman is hívtak döntőt nézi, amire már nem emlékszem.

Idén vettem észre, hogy kopnak a pályák. Ha minden meccshez, amit láttam átlag két sört ittam meg az 40 üveg uszkve. Valahány lesszabályt is hitelesítettem, párat pedig jogtalannak ítéltem meg.

Döntő, ma a Szabadság téren. Pokrócot kell vinni, hideg a föld.

egy élmény lesz!